Relatos de Budapest II

Queridos amigos, tenho a enorme alegria de partilhar convosco a crítica e reportagem do concerto de 20 de Maio, no Teatrum, em Budapest, que teve honra de chamada de capa de ontem de um dos mais importantes jornais diários húngaros, o MAGYAR HÍRLAP.

P.S. Assim que for possível publicarei a tradução!

Até breve!

Joana Amendoeira szerint a fado reneszánszát éli (Fotó: Hernád Géza)

"Ez volt a végzetem"
Hetedszer járt Budapesten Joana Amendoeira, aki a Millenárison adott telt házas koncertet vasárnap. A portugál énekesnő szerint a fado a "lélek dala". A magyar népzene is nagyon közel áll hozzá – olyannyira, hogy szívesen adna közös koncertet Palya Beával.

Joana Amendoeira először tizenöt éves korában lépett fel Magyarországon, amikor első CD-je, az Olhos Garotos (Játékos szemek) megjelent. Akkortájt ő volt a világ legfiatalabb, saját albummal bíró fadoénekesnője. Ez a látogatása volt a hetedik nálunk. A teátrumban rendezett koncertje előtt két nappal, bevallása szerint, torkában dobogó szívvel állt ki a Budapest Sportarénát megtöltő tizenkétezer ember elé, hogy a Zorán-koncert betétszámaként magyarul (!) elénekelje Presser–Dusán Az ünnep című számát.

A Millenárison vasárnap az énekesnő készülőfélben lévő ötödik lemezének néhány számát is bemutatta, ahogy később mondta, tesztelte az "idegen nyelvű" hallgatóság előtt. Az új album egyik éneke magáról a műfajról szól az ősfado szaggatott, lüktető, ismétlődő dallamsoraival, míg a másik egy egyszerű népdal egy virágról. A fado eredete évszázadok óta vita tárgya.

Portugáliából hazalátogató egykori hazánkfia a szünetben azt mondta, hogy a nagy felfedezések korában a tengerre szálló férfiakat búcsúztatták, várták vissza, vagy éppen siratták a fadodalokkal az asszonyok. Egy idősebb portugál nő szerint e műfaj a Brazíliába behurcolt afrikai rabszolgák lundum nevű, a hazavágyódásról szóló, a szabadságukat sirató dalaiból alakult ki, és kerülő úton jutott vissza az anyaországba, Portugáliába. A műsor második felében Joana fivére, Pedro Amendoeira jutott nagyobb szerephez, aki tizenkét húros gitárján a rock-dzsessz improvizációs elemeit keverte a jóval kötöttebb fado változó ritmikájú ismétlődéseivel, Joana pedig a program végén, ráadásként elénekelte a Ha én rózsa volnék című Szörényi–Bródy-dalt is.

Ahogy az énekesnő az előadás után mondta, négyéves korában kezdett fadót énekelni, anyját utánozva, aki magát szórakoztatta a dalokkal otthon, a konyhában. Arra a kérdésre, hogy tinédzserként miért épp ezt az archaikus dallamvilágot választotta – hisz szárnyaló hangjával könnyű és gyors sikereket érhetett volna el a popzenében –, azt válaszolja, a fado elnevezés a latin fátumból ered, ez végzetet, sorsot jelent. "Ez volt a végzetem. És ez lesz a sorsom" – teszi hozzá.

Mint mondja, ma már boldog, hogy így történt, mert valóban érzelmes lény. Ez a zenei világ tudja legjobban kifejezni belső énjét. Tíz évvel ezelőtt a fiatalok régimódinak tartották, furcsán néztek rá, ma viszont az ifjabb generáció is csodálja. "Ami a legszebb – teszi hozzá –, hogy egymás után bukkannak fel a fiatalabbnál fiatalabb fadoénekesek és zenészek. A fiatalok követelik jussaikat az ország hagyományaiból."

Ma divatos dolog elmenni Lisszabon szűk utcácskáiban egy "casa de fadó"-ba (fadoétterembe), s vacsora közben effajta muzsikát hallgatni. Az igazi fadoestnek szertartása van: két fogás között a lámpák elalszanak, csupán az asztalon meggyújtott gyertya fénye lobog, mialatt a fadoénekes előad egy számot, zenekari kísérettel. Halálos csendben hallgatják a darabot, bár az ismertebb, klasszikus dalok szövegét, refrénjét a közönség együtt énekli a művésszel. A fado reneszánszát éli, a fiatalok pedig saját kezűleg építik tizenkét húros portugál gitárjukat, hiszen ez elengedhetetlen kelléke a műfajnak. A kísérletező kedv miatt a dalok állandóan változnak és fejlődnek.

Persze más műfajokban is énekelnek vágyról, szerelemről, magányról, veszteségről. Mi különbözteti meg a fadót a többitől? "A varázslat – válaszolja Joana. – Nehéz lefordítani más nyelvre a szövegét, hisz annyira sajátos. A mágiát viszont oly intenzitással közvetítik a kézmozdulatok és a hang, hogy a néző, bár nem érti a szöveget, tudja, miről énekel az előadó."

A hangulatos, élettel teli lisszaboni fado mellett a lágyabb, szentimentálisabb és sokkal lassúbb coimbrai változat is él, ez az egyetemek hallgatóságának "házi" műfaja, de a fado mindenképp a lélek dala. Ezért érzi Joana úgy, hogy a magyar dalok közel állnak hozzá, vagyis könnyű azokat – még magyar szöveggel is – portugál módra énekelni.

"Fantasztikus lenne – mondja búcsúzóul – egy közös koncert az Arénában Palya Beával. Telt ház előtt."

Somogyvári D. György